Szíriai aranyhörcsög
A hazai állatkereskedésekben leggyakrabban árult hörcsögfaj az aranyhörcsög. Eredetileg egyetlen színváltozata létezett, a barna, a fekete és az arany szín keveréke, neve is innen származik. Azóta számos színváltozatát tenyésztették ki. Barátságos, kíváncsi természetük és kis méretük miatt rendkívül népszerű háziállatok. Szívósságuk és könnyű tartásuk miatt gyakran ők a gyermekek első kisállatai, illetve osztálytermekben is tartják őket. Farkuk apró, szinte láthatatlan mérete miatt egyes állattartók jobban kedvelik őket a patkányoknál, vagy egyéb rágcsálóknál. Az aranyhörcsög területvédő ösztöne nagyon erős. A szelíd példányok is megtámadják, sőt akár meg is ölhetik felnőtt fajtársaikat. Ezt elkerülendő, hathetes koruktól kezdve egynemű csoportokban ajánlott a tartásuk, tízhetes koruktól kezdve pedig teljesen el kell őket különíteni egymástól. A fogságban tartott szíriai aranyhörcsögök állatjólléti vizsgálatai kimutatták, hogy a nagy átmérőjű futókereket, és az olyan alomanyagot kedvelik, amely lehetővé teszi számukra a fészeképítést.Az aranyhörcsög rendkivül kedveli a gabonaféléket(rozs kivételével)és reggelente a friss gyümölcsöt.Az első példányt, egy idős nőstényt George Robert Waterhouse brit zoológus találta Szíriában, 1839-ben. A fajt Cricetus auratusnak, aranyhörcsögnek nevezte el, és bundáját a British Museumnak adta, ahol kiállították. Az ezután következő száz évben az európai tudomány nem foglalkozott többet ezzel a fajjal.1930-ban Israel Aharoni izraeli zoológus professzor a Jeruzsálemi Héber Egyetemen a Szíriai Aleppóban egy anyahörcsögöt fogott be kölykeivel együtt, majd jeruzsálemi laboratóriumában továbbtenyésztette őket. Néhány állat megszökött a ketrecből a padlón lévő lyukon keresztül, így Izrael mai aranyhörcsög-populációja minden valószínűség szerint ezektől az egyedektől származik.[1] Az állatok nagyobbak voltak, mint a Waterhouse által talált egyed, a Mesocricetus auratus nevet adták nekik. A fajnak jelenleg is ez az elfogadott tudományos neve.Ezen hörcsögök leszármazottai később kísérleti állatként a világ minden tájára eljutottak. Az Egyesült Királyságba 1931-ben érkeztek meg, az Egyesült Államokba pedig 1938-ban jutottak. Felfedezésük után nem sokkal háziállatként is nagyszerűnek bizonyultak. Szinte minden fogságban tartott aranyhörcsög az 1930-ban begyűjtött egyetlen alom leszármazottja, néhány egyed kivételével, amelyeket a Szíriábólhazatérő utazók vittek haza. Mitokondriális DNS-sel kapcsolatos kutatások megerősítették, hogy a világ minden háziállatként tartott aranyhörcsöge egyetlen nőstény leszármazottja.A XX. század elején úgy gondolták, hogy a szíriai aranyhörcsög a vadonban ismeretlen okból gyakorlatilag kihalt, egészen addig, amígAharoni professzor a Szíriai Aleppóban befogott egy nőstényt 12 kölykével együtt.[3] Ezután néhány további egyedet is láttak, illetve begyűjtöttek. Az 1980-as évek óta a fajt nem látták eredeti élőhelyén, amíg két, 1997 szeptemberében és 1999 márciusában indított expedíció megerősítette, hogy az aranyhörcsög ma is létezik Észak-Szíriában. A kutatók 30 járatrendszert találtak. A járatrendszerek egyikében sem élt egynél több felnőtt egyed. Egy nőstény vemhes volt, és hat kölyöknek adott életet. Ez a 19 vadon befogott aranyhörcsög az Aleppói Egyetemen élő három további vad példánnyal együtt Németországba került új tenyészállomány létesítése céljából.[4]
